„Higgy az erősségeidben, és osztozz a szenvedélyeden a világgal!” – Prof. Dr. Elvira Bratila

Mikor döntött úgy, hogy robotsebészettel kezd foglalkozni? Mi váltotta ki ezt a döntést?

Négy évvel ezelőtt kezdtem el a robotsebészettel foglalkozni. Követve a globális trendet, amely azóta a minimálisan invazív, kevésbé traumatikus és a sebész és a beteg számára egyaránt előnyöket jelentő műtétek irányába mozdult el, nagyon inspirált ez az új megközelítési mód. Akkoriban már szóba került, hogy a jövőben sebészeti robotokkal fogunk operálni, de ez a cél még nagyon távolinak tűnt. Mindig is „jövőorientált” személyiség voltam, és az innovatív megoldásokra, a magasabb színvonalra és azokra a megközelítésekre törekedtem, amelyek hozzáadott értéket jelentenek a páciens számára. Ennek kapcsán folyamatosan készültem arra, hogy mindent kínálni tudjak, ami a legmodernebb műtétekhez tartozik, és a romániai sebészeti színvonalat Európa és az USA nagy orvosi központjainak színvonalához közelítheti. Bár nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik, a robottechnológia divatos technikává vált Romániában. Mondhatjuk tehát, hogy ez egy valóra vált álom, és megtisztelő számomra, hogy én lehettem az első robotikus beavatkozásokat végző nőgyógyász szakorvos Romániában.

Ön több mint négy éve végez robotsebészeti beavatkozásokat. Emlékszik az első robotműtétre? Milyen érzés volt ezt elvégezni?

Amikor először ültem a Da Vinci robot kezelőkonzolnál, olyan érzésem volt, mintha mindig is ott lettem volna. A Da Vici robot „intuitív” koncepciója átragad a sebészre, aki használja és támogatja a sebészi készségek maximális kihasználásában. Miután mindenféle műtétet végeztem már, összehasonlítva ezeket értékelni tudom, hogy az új technológia az egyik legjobb láthatóságot biztosítja, lehetővé teszi a legpontosabb szövetkivágást, a karjai pedig az emberi gesztusok határait meghaladó mozdulatokat tesznek lehetővé, nagy kényelmet és pontosságot kínálva a műtétek során. A beteg szempontjából az a tény, hogy a műtét után nem tapasztal fájdalmat, szövődményeket és további kockázatokat, illetve 2-3 napon belül elhagyhatja a kórházat, ezek az igazi előnyök. Lehetővé teszik a gyors felépülést, valamint azt is, hogy visszatérhessenek a megszokott életükhöz.

Emlékszem az első robotműtétre, egy fiatal, mélyen infiltráló endometriózisban szenvedő betegre. Tíz év alatt már 5 alkalommal műtötték, nem volt gyermeke, és a korábbi beavatkozások miatt a petefészkei súlyosan károsodtak, az operációk és a betegség előrehaladása miatt. A robotsebészeti műtétet én végeztem, az összes endometriózisos elváltozást kimetszettem, de az egyetlen esélye, hogy anya lehessen, az in vitro megtermékenyítés petesejtdonációval.

Milyen kihívásokkal szembesült ezekben az években az Ön szakterületén, amelyet főként férfi orvosok dominálnak?

Soha nem gondoltam másképp egy női sebészre, mint egy férfi sebészre, és úgy gondolom, hogy egyensúlyt kell elérnünk a szakmánkban, a társadalomban és az életben is. Le kell győznünk ezeket az előítéleteket. Minden embert „szakembereknek” kell tekinteni, legyenek férfiak vagy nők. Akár nő, akár férfi az ember, a szakemberré válásnak kell a valódi karriercélnak lennie. Ezért sebésznőként bátran és kiegyensúlyozottan vállaltam minden szerepkört és felelősséget, szakmai és emberi értelemben egyaránt. A nők és a férfiak szépen kiegészíthetik egymást a szakmájukban, a párkapcsolataikban és az életben.

Mit tudna tanácsolni a fiatal női orvostanhallgatóknak vagy orvosoknak?

Az orvoslás egy véget nem érő tanulási folyamat. Ezért azt tanácsolom, hogy folyamatosan tájékozódjanak és képezzék magukat, hogy naprakészek legyenek azon a területen, ahol praktizálnak. Mélyedjenek el abban a szakterületben, amely iránt szenvedélyesen érdeklődnek! A sebészetben nagyon fontos, hogy szenvedéllyel csináljuk. Így nem erőfeszítésként, hanem életcélként fogják felfogni. Végül, de nem utolsósorban, legyen bátorságuk túllépni a határaikat, merjék követni az álmaikat, higgyenek az erősségeikben, és osszák meg a szenvedélyüket a világgal!